Menyhal
A menyhal a folyótorkolatok és lagúnák brakkvizeinek, a tiszta, hideg vízű folyóknak és tavaknak (az Alpokban 1200 méter felett is) lakója. Magyarországon egyaránt megtalálható folyóvizekben és nagyobb tavakban. A tőkehalfélék családjának egyetlen édesvízi képviselője.
Forrás>>>
Állasküsz
A faj tengeri, folyóvízi és tavi környezetben is előfordul, mindenütt az oxigéndús nyílt vizeket részesítve előnyben. Íváskor a tengerben élők a betorkolló folyamokba vándorolnak, az alpesi tavak állománya pedig zömmel a hegyi folyók sekély, kavicsos partszakaszait keresi fel.
Botos kölönte
Európai elterjedésű faj, amely kontinensünk legészakibb és legdélibb területeit kivéve, az Atlanti-óceán partjaitól az Urál hegységig megtalálható. Gyakori a Kárpát-medence peremrészein és magasabb hegységeinek vizeiben is, de hazai patakjaink nem felelnek meg igényeinek. Ennek ellenére őshonos halunknak tekinthetjük, bár jelenleg csupán néhány folyónkból ismerjük.....
Forrás>>>
Cifra kölönte
Igazi élőhelye a hegyi patakok és folyók pisztrángzónájában van, ahol az aljzat kövei közt húzódik meg. Kizárólag a magas oxigéntartalmú vizekben marad meg, minimális oxigénigénye 8 mg/l. A felmelegedést nem bírja, a 24 foknál melegebb vízben elpusztul. Azokban a vízfolyásokban, amelyekben botos kölönte is él, a cifra kölönte a följebb eső, hidegebb vízszakaszokat foglalja el. Ritkán együtt, egyazon szakaszon is előfordulhatnak.
Forrás>>>
Tarkagéb
Eredetileg a félsós tengeröblök lakója, de az édesvízhez is jól alkalmazkodik. Főként a lassú mozgású folyóvizekben és az állóvizekben szaporodik el. Nagyobb folyóinknak elsősorban a dévérzónáját jellemzi, ahol többnyire a csendesebb részeken tartózkodik. Kedveli a duzzasztott folyószakaszokat, ezeken rendszerint sűrűbb népessége alakul ki. Otthon érzi magát a lassan áramló, olykor álló vizű, némi vízi növényzetet is tartalmazó csatornákban és holtágakban is, ahol szívesen bújik meg a növények között, de kedveli a folyók partvédelmi kőszórásait is.
Folyami géb
Eredetileg a tengerparti félsós vizek hala volt, de mivel a sókoncentráció változását jól elviseli, a betorkolló folyók alsó szakaszaira már régen benyomult, az utóbbi évtizedekben pedig hazánkban is megjelent. Tapasztalataink szerint jelentősebb állományai tavakban, holtágakban, a nagyobb folyók márna- és dévérzónájában, illetve a kis folyók sügérzónájában alakulhatnak ki. Köves, homokos és iszapos mederszakaszokról, illetve hínáros és növényzetmenetes vizekből egyaránt előkerült.
Forrás>>>
Amurgéb
Eredetileg az Amur folyó középső és alsó szakaszán valamint az Ohotski-, a Japán- és a Sárga-tenger vidékén élt. Európába akvarisztikai célból hozták be, majd bekerült a természetes vizekbe is. Magyarországon először a Tisza-tó területén találtak rá (Harka, 1998).
Az eddig említett fajoktól rendszertanilag távolabb áll. Az Alvógébfélék (Eleotrididae) családjába sorolják. Többi gébfajunktól könnyen megkülönböztethető, hasúszói ugyanis nem nőttek teljesen össze......
Forrás>>>
Márna
Gyors vizű folyók lakója, homokos, kavicsos, márgás agyagos fenéken érzi jól magát. Kifejlett példányai testhossza 40-50 centiméter, de 70 centinél hosszabbra is megnőhet. Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, de a feje fölülről, a farokrésze oldalról enyhén lapított.
Kecsege
A Fekete-renger, az Azovi-tenger, a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területén, az Északi Jeges-tengerbe ömlő folyók közül az Ob-Irtisz-Jenyiszej vízrendszerében honos. A Dunában és nagyobb mellékfolyóiban egészen Bajorországig előfordul. A Tiszában inkább az alvízen, mert a duzzasztott-lassú folyású felvizet nem kedveli.
Ponty
Eredeti őshazája Ázsia, valamint Európa keleti fele (Kelet-Európa és a Duna-medence), de tenyésztési céllal máshova is betelepítették, így ma már gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. A mérsékelt égövi alföldi vidékek tavait és lassú vizű folyóit kedveli.
Tovább>>>
<<<Vissza a Főoldalra
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
