A tiszai-vízgyűjtő természetföldrajzi sajátosságai

A Tisza, illetve mellékvizeinek pályáját, vízjárását a szabályozások előtt elsősorban a vízgyűjtőterület természetföldrajzi viszonyai határozták meg. A folyószabályozás jelentősen befolyásolta ezek hatásait. A meder alakulását, méretét völgyük esése és annak építőanyaga, valamint a vízbőség szabja meg, de a duzzasztók és az árvízvédelmi töltések révén mára a folyó alföldi szakaszán elvesztette természetes jellegét, a hidrológiai tulajdonságok jórészt a műtárgyak hatása alatt állnak.

A fotón a felső-Tisza látható Tiszanána és Kisköre között. Ez a duzzasztott szint, itt part-tól part-ig, tehát  a Tisza jobb és bal parti gátja között helyezkedik el a víz, jelen esetben jobboldalt Tiszanána, a bal parton meg Abádszalók. Persze az "igazi" Tisza-meder a látható két erdő sáv között húzódik.

A Tisza forrásvidékének 20-50 m/km esésű völgyeiben mederről még nemigen lehet beszélni. Nagyobb esőzések után a völgyfenék teljes szélességében rohan végig az ár, míg száraz időben csak a sziklás fenék alkotta lépcsőkön át bukdácsolva és a hatalmas kőgörgetegek között bujkálva csörgedezik a víz. A Fekete- és a Fehér-Tisza egyesülése alatt bővizű,  vad hegyi patakról lehet beszélni, amelynek már sekély ágya van. A köves medret felváltja a nagyméretű kavics. A Visó beömlésétől kezdve az eredeti vízhozam megkétszereződik, ugyanakkor a meder esése 2 m/km-nyire csökken. Itt a meder néhány deciméter mélységű, kavicsos aljú, a folyó szigetek és kavicszátonyok között, útját állandóan változtatva kanyarog. A Borsa beömlése alatt a meder esése tovább csökken, ezzel együtt a kavicsos mederanyag is kisebb, mogyorónyi nagyságúvá válik és az eddig széles kavicspadok között folyó, ágakban megosztott vizek szeszélyesen kanyargó, de egységes mederben folytatják útjukat. Az Alföldre kiért folyó mélyen beágyazott mederben fut. Esése gyorsan csökken, a Szamos torkolat magasságában 8,8 cm/km körüli értéket mutat és Kisköre, valamint a torkolat között 3,7 cm/km-es értékről 2,5 cm/km-re csökken. A folyó medre az országba belépve apró szemű kavics és murva, amely a Szamos torkolatig finom szemcséjű homokra vált. Az alsó szakasz irányába a Bodrog torkolatától megjelenik, illetve egyre nagyobb arányban van jelen az iszap és az agyag. A Tiszai-alföldön a folyó medrének szélessége többé-kevésbé 200 méter körül mozog, bár egyes szelvényekben ennek csak fele, vagy még annál is kevesebb (Szolnok: 95 m), míg máshol 300, vagy mint Zemplénagárdnál 420 m-re szélesedik. Itt kell megemlíteni az árvízvédelmi töltések szélességét is, amelyek az alföldi szakaszon átlagban 1400-1800 m szélesek, azonban számos helyen az átlag felét sem érik el, így Martfű térségében mindössze 205 m. A síksági szakasz jellegzetessége a kanyargósság. A meanderezés szép példája látható a Tisza felső szakaszán, ahol a Borsa torkolatáig az eredeti állapotok láthatók, míg ez alatt a folyó mederformáló képessége következtében a szabályozások óta is rendkívül sok kanyarulatot hozott létre. Dombrád alatt ez a kép változik, mivel a völgy anyaga ellenállóbbá válik és a folyó esése is csökken. Erre a szakaszra a szélesebb ívű, laposabb kanyarok jellemzőek.

A Tisza vízjárását alakító természeti tényezők közül alapvetőek a terület hőmérsékleti és csapadék viszonyai, illetve a lefolyás jellemzői. A Tisza vízgyűjtőterülete mérsékelt kontinentális éghajlatú. Ezt az általános képet módosítják a mezo- és mikroklimatikus tényezők. Ilyen a domborzat befolyásoló szerepe, valamint az adott terület kitettsége, növénytakarójának minősége is.

Általánosságban a Tisza-vízgyűjtőjén az alföldi területeken a 10-11 °C-os évi középhőmérséklet jellemző, az Erdélyi-medencében 8-9 °C, a közepes magasságú hegyvidékeken 6-9 °C uralkodik. A sokévi átlagok azonban nem tükrözik a vízgyűjtő éghajlatának valódi arcát. Az egyes évek középhőmérsékleti értékei maguk is 3-4 °C-os ingadozást mutatnak, de lényegesen nagyobbak az eltérések az egyes hónapok tekintetében, amelyek a 10 °C-os eltérést is meghaladhatják. Természetesen a legnagyobb eltérések a hőmérséklet abszolút szélsőségeiből adódnak. A hőingás legnagyobb értékének így 70 °C adódik (max. 41,3 °C; min. -32,2 °C), ami az éghajlat kontinentális jellegét bizonyítja.

A Tisza-vízgyűjtője csapadékban szegény. A folyó felső szakaszának mintegy 60%-a kap 1000 mm-nél nagyobb mennyiségű csapadékot évente. A Fekete-Tisza völgye a Hoverla árnyékában van és a Fehér-Tisza forrásvidékén sem haladja meg a csapadék éves mennyisége az 1200-1300 mm értéket. Szintén kifejezetten száraz magassági helyzetéhez képest a Visó és az Iza völgye is. A huszti kaputól nyugatra, az Alföldre kilépő folyó rohamosan csökkenő mennyiségű csapadékot kap és a tiszai alföldön mindenütt 600 mm alatt marad a csapadék mennyisége.

A Szamos vízgyűjtője lényegesen szegényebb csapadékban mint a Felső-Tiszáé. A forrásvidék kifejezetten esőárnyékos területen helyezkedik el köszönhetően jórészt a Radnai-havasok - amely a Nagy-Szamos - és a Bihar-hegység - amely a Kis-Szamos eredési helye - kelet-nyugati irányának. A két folyóág találkozásának helyén, az Erdélyi-medence szívében a csapadék éves mennyisége nem haladja meg a 600 mm-t. A folyó további útján a Gutin felől esőben gazdagabb terület kapcsolódik a vízgyűjtőhöz, amit Kapnikbánya (Cavnic) 1263 mm-e és Nagybánya (Baia Mare) 953 mm-e jellemez.

Figyelmet érdemel a csapadék éven belüli eloszlása. Mivel a vízgyűjtő egészén a mérsékelt szárazföldi klíma érvényesül, jellemző a nyár eleji csapadék maximum. Az éves csapadék mennyiség kb. 25 %-a május, június hónapban esik. Ezt a képet a Földközi-tenger légáramlatai módosítják, aminek következtében a nyári csapadék maximum egy őszi másod maximummal egészül ki október-november táján. Az éves csapadék eloszlás tehát igen egyenetlen; két csúccsal és a közöttük jelentkező száraz periódussal jellemezhető. A hegyvidéki szakaszok csapadék eloszlását a domborzat nagymértékben befolyásolja, itt az némileg kiegyenlítettebb. Az egyes évek csapadék eloszlásában szintén jelentős különbségek mutatkozhatnak, ami nem csak az elmúlt évtizedek sajátja ezen a területen.

A vízháztartás másik lényeges eleme a párolgás. A tiszai vízgyűjtő területén a relatív páratartalom a téli hónapokban 80-85 %-os, nyáron 60-65 %-os értéket mutat. Az Alföldön a páratartalom a nyári hónapokban - elsősorban a déli órákban - jelentősen lecsökkenhet akár 40 % körüli értékre is. Hidrológiai szempontból igen lényeges a légkör párologtató képessége, ami a párolgás potenciális maximumát mutatja meg. A párolgás valódi értéke a csapadékban szegényebb alföldi területeken, de részben még az Erdélyi-medencében is alatta marad a lehetséges párolgás értékének, aminek az az oka, hogy a párolgás kimeríti a talaj víztartalékát. A potenciális párologtatási képesség és a csapadék viszonyát összevetve a kapott kép jól jellemzi a tiszai vízgyűjtő aszályos jellegét. Ezek szerint a lehetséges párolgás az Alföldön még évi átlagban is meghaladja a csapadék mennyiségét, mégpedig a Tiszántúl jelentős részén 40 %-ot meghaladó mértékben. A tenyészidőszak (április-szeptember) összesített vízhiánya az Alföldön eléri a 160-180 mm-t.

A tiszai-vízgyűjtő természetföldrajzi képének felvázolása alapján elmondható, hogy a Tiszán a vízjáték értéke igen nagy, szélsőségekbe hajló. Ezt a természeti tényezők mellett az emberi beavatkozások tovább erősítették. A Szamos beömlése és a torkolat között a kisvízi hozam átlagai jóval 100 m³/s alatt maradnak, akár 40 m³/s értékre is csökkenhetnek, míg az árvízi vízhozam 4000 m³/s körül ingadozik. Jelentős különbségek találhatók az egyes évek vízszállítása között is. Az évenkénti adatok tanúsága szerint, a Tisza-völgyben 10-15 éves nedvesebb-szárazabb periódusok követik egymást. Az éven belüli vízhozamok az éghajlati sajátosságokat követik. Általánosságban a vízgyűjtő területén a tavaszi hónapok a legbővizűbbek. Az áradások igen hevesek, lefolyásukat a mellékfolyók árhullámai jelentősen befolyásolják. Tartós esőzések során az árhullámok össze is torlódhatnak. Érdekesség, hogy a Tiszán a jégzajlásnak jóval kisebb jelentősége van mint a Dunán, mivel a mélyen beágyazott mederben a vízszintet a jégtorlódás nem képes jelentős mértékben megemelni. Mivel a Tisza kifejezetten síksági folyó - vízgyűjtőjén a magas hegységi területek aránya 1 % körüli, míg a 200 m alattiaké 46 % - és a vízgyűjtő legmagasabb pontja (2506 m) is az állandó hóhatár alatt található, hiányoznak az állandó vízpótlást biztosító gleccser vizek és moréna tavak. Szintén befolyásolja az elfolyás mértékét a vízgyűjtő terület vízzáró képessége. Ebből a szempontból megállapítható, hogy a Felső-Tisza, a Szamos és a Bodrog vízgyűjtőjében uralkodó féligáteresztő felületek mérsékelni képesek az árvizek hevességét, illetve némi tartalékot képeznek a kisvizes időszakokban. Az Alföldön vízzáró felszín található és ugyanez jellemző a Körösök vidékére is. E területeken ez a belvízképződés fő oka is. A hótakaróban tárolt vízkészlet lefolyása után a vízszállítás rohamosan csökken, azaz a folyó víztartalékai hamar kimerülnek. A kisvizes időszak elsősorban nyáron és ősszel jelentkezik, elsősorban augusztus-október között, amit a csapadék hiány mellett a párolgás magas értéke is tovább súlyosbít. A legalacsonyabb kisvízi értékeket az utóbbi években mérték, a folyószabályozás hatására bekövetkezett jelentős medermélyülés következtében. A vízjáték szélső értékei mindenhol elérik a 8 m-t, de szélsőséges esetekben egyes szelvényekben a vízszintingadozás elérheti a 20 m-t is.

A magyar nép folyóink közül a Tiszához szorosabban kötődik, mint a többi folyóhoz. Bizonyítja ezt az is, hogy a Tisza a legtöbbet megénekelt magyar folyó a nép dalaiban s költőink verseiben. Nagyon sok jelzője van (szőke, vad, zavaros, kanyargós), amelyekből egy szeszélyes, de mégis nagyon szeretett `természeti lény` képe bontakozik ki. 1920-ig a Tiszának állandó jelzője volt az is, hogy a `legmagyarabb folyó`, hiszen a több országot átszelő Dunához képest a Tisza a történeti Magyarországhoz tartozó Máramarosi Havasokban eredt, s még Magyarország területén, Titelnél ömlött a Dunába. Századunkban ez a helyzet megváltozott, ám még ma is az ország több mint felének felszíni vízviszonyait alapvetően befolyásolja.

Forrás>>>

<<<Vissza a Főoldalra